2016. szeptember 21., szerda
2016. szeptember 13., kedd
7.fejezet
Sziasztok!
Nem is dumálok sokat, csak annyit, hogy az írásmódot megváltoztataom.
Bocsánat a multkori kimaradásért, elrepedt az ujjam, de már jobban van, szerencsére.
Stella megrettenve bámult Odinra, még Thor bátoritó pillantásai sem tudták megnyugtatni.
Mindenekatyja felállt a trónusáról, s lelépdelt a lépcsőn.
- Miért jött halandó Asgardba, istenek honába?- Kérdezte a lánytól.
Stellla körbepislantott, majd egy kicsit jobban kihúzva magát, egyenes háttal válaszolt.
- Nem vagyok halandó!
Érezte Thor meghökkent pillantásait a hátán de nem foglalkozott vele. Folytatta.
- Királyom, én isten vagyok, és Loki nélkül ma ezt nem tudnám. Azért jöttem, hogy nevem kiderítsem.
Odin csöndesen bólogatott, kezével a szakállát simogatva, lassan.
- Magad mellett szól isteni mivoltod- válaszolt. - Beengedlek Asgardba, békés szívvel. De Loki hozott ide, az ő dolga megoldani a problémádat.
Azzal visszafordult, s felment trónusához.
Thor pedig úgy döntött, elkíséri Stellát Lokihoz, döbbent pillantásaival egyetemben, folyósokon mentek végig, lépcsőkön föl, s le, míg el nem értek a börtönhöz.
Loki békésen elterült a cellájában lévő pamlagon, tudását tovább fejlesztve két poharat dobált egyszerre, s még egyet forgatott maga mellett, mágiája segítségével. Ugy tűnt tökéletesen jól érzi magát.
Elfoglaltságából Thor hangos dörömbölése szekította ki, mire a poharak csörömpölve a földre estek.
Loki odasétált az átlátszó falhoz.
- Mivan?- Üvöltött kifele, de válaszként csak bátyja értetlen pillantását, aztán meg tátogástát kapta.
- Nem hallom!- Dörömbölt vissza, miközben segélykérően Stellára nézett.
A lány rögtön fogta a dolgot, és nekiállt magyarázni a szőke istennek, hogy mi a baj.
Percek telet el, mire Thor megértette a dolgot...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)