2016. június 6., hétfő

5.fejezet

Szisztok!!!
Itt vagyok újra, sajnos eddig nem voltam mert nyaraltam az osztályal.
De mostantól a tietek vagyok! Jönnek a részek. Igyekszem lassan pörgetni a részeket, és hétvégén valószínűleg csiszolgatok a blog kinézetén.
Remélem jól szórakotok majd ezen a rövid részen, hisz ez az első ami nincs a másik blogomhoz kötve!!
 

Összefolytak a napok, valahogy nem tudtam külömbséget tenni közöttük.

Egészen más annak a tudatában élni, hogy tudod ki vagy, főleg így…

Hagy magyarázzam el!

Valaki nagyokos a S.H.I.E.L.D.-nél kitalálta: ha már van két istenünk, miért nem használjuk őket katonai célokra? És Fury mit csinált? Persze! Igent mondott!

Az első baj az, hogy én nem tudom isten módjára használni a testem.

Második, igaz, Lokival jóban vagyunk, de bevetésre együtt küldeni minket kész őrület!

Harmadszor, nincs nevem, hisz az isteni nevemmel senki sincs tisztában a földön. Asgardba kell mennem.

Így állunk! Fury megdögölhet a hülye ötleteivel együtt! Kész! Főnök ide vagy oda!

Másik nagy bajom még a Központba költözés. Mindenemet ide kellett hordanom, így most Lokival tőszomszédok vagyunk.

Hogy mi van a terápiával? Felfüggesztettük. Elméletileg már nincs értelme, pedig én nem így gondolom, de hát a nagykutya nem én vagyok. Ezért járok kiképzésekre, telepátiát is tanulok. Ami végül is elég vicces, csomó embert véletlen verek fel álmából ha éjszaka próbálkozom.

De meg kell tudnom a nevemet! Ez a legfontosabb!

Tudnom kell ki vagyok, van e családom, életem?

Loki ma éjszaka visz Asgardba. Fényes nappal nem mehetünk, akkor szem előtt vagyunk tartva.

Vigyáznunk kell így is…



Éjszaka van, semmi nesz. A gyep sötéten fénylik, mintha el akarna nyelni minket. Ijesztő.

Loki megy előttem, én az árnyékában lépkedek.

Borzasztóan nagy az esély arra, hogy lebukunk. Viszont ha hívtuk Heimdallt, senki nem állíthat meg minket.

Loki jobbra mutat és elindul arrafelé. Ki kerüli a kamerákat. Okos.

Az épület mögé érünk. Itt még nagyobb a sötétség. Van a közelben egy sekély tó, láttam az alaprajzon, nem kéne beleesni.

Újra fordulunk, egy beugróba érünk. Megcsap a hideg szél, Loki mosolyog. Valószínű, hogy minden a terv szerint halad.

Az isten mellettem elmotyog valamit, eláll a szél.

Hirtelen rántást érzek a gyomromnál és nem látok semmit…