Egyszer csak

Sziasztok!

Úgy gondoltam felrakom ide egy régebbi novellámat, ami egy nagyobb sikert aratott a Worlds in the airen.

Olvassátok szeretettel!!!

Egyszer csak egy éjszaka mozdul a fal,

beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül.

Mesajdul a borda, mögötte a bajra szokott

dobogás is elül.

Némán emelődik a test, csak a fal kiabál.

S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál,

a halál.

( Radnóti Miklós, Egyszer csak részlet.)

Minden olyan hirtelen történt, és most hogy vége volt, Loki egyszerű ingben sétált a romos folyósokon. Gyakran megesik, hogy míg Odin hosszú álomba szenderül, hívatlan vendégek jönnek.

Most se volt másképp, a sötét tündérek elérkezettnek látták az időt, hogy tiszteletüket tegyék Asgard aranyozott falain belül.

Közel járt az éjfél, mikor a vészharangok meg kondultak, és Loki Sigynt hátrahagyva csatába ment.

Sokan voltak a sötétség szülöttei, de leverhető mennyiségben. Asgard hű katonái gyorsan végezték a dolgukat.

A faluból elestek sokan, de a palotában alig volt áldozat.

Loki befordult a sarkon, hogy éji pihenőjét fojtassa, de szobájának ajtaja el van torlaszolva.

Az isten rosszat sejtve hordta a törmeléket, erősen zihálva, imádkozva, hogy feleségét épen bent találja.

Az eléje táruló látvány rosszabb volt mint amire számított. Az ablakok kitörve, a padló felsértve, semmi sem ép.

Loki az ágyra néz, és a rémálmai ismétlődő képe tárul a szeme elé.

Sigyn az ágyon fekszik, az egyik keze a padlóra ér. Vér csurog róla.

- Sigyn!- A baj istenének kiáltásába az egész palota beleremeg. Pillanatok múlva Thor áll az ajtóban. Látja az öccsét, aki megtörve görnyed azon személy fölé akit igazán mindennél többre tartott. Szerette.

Már Jane is az ajtóban áll. Szorosan Thor mellkasába fúrja az arcát és zokog. Csöndben zokog. Az újabb üvöltések pedig belevesznek az éjszakába.

Sigyn testét Loki teszi a hajósírba. Egyedül búcsúzik tőle, egyedül temeti. Csöndben sír, és hercegnője nevét suttogja:

- Sigyn…

Kedves emlékekre gondol vele, amikor a réten voltak és látta lobogni az arany hajkoronát, amikor hercegnőjévé kérte. Másnap királyné lett volna, hisz Thor lemondott a trónról. Onnantól fogva nem csak neki, hanem egész Asgardnak fontos lett volna ő, akit mindennél jobban szeretett. Még most is szeret.

Ellöki a hajót, ami lassan tova úszik és mielőtt a végtelenbe zuhanna csillaggá lesz.

Loki most omlik össze. Érzi hogy a bánat felemészti. Nem akar tovább élni, nélküle. Egyszer csak nincs tovább.

Másnap ott ragyog Sigyn mellett, örökre.



4.fejezet

Loki hatalmas dörrenéssel csapta be mögöttem az ajtót, aztán konkrétan a falnak szegeztett.

- Miért nem mondta?!- Üvöltötte az arcomba ezzel engem nagyon megijesztve. Sosem üvöltözött még velem így, de most a vizsgálat után hirtelen agresszívabb lett.

Én leroskadtam a padlóra, teljesen sokkos állapotban voltam, Loki pedig a szoba másik falához sétált.

Sokáig hallgattunk, mígnem kitört belőlem a sírás. ISTEN vagyok! A családom, nem a családom, valamikor Asgardban éltem és még sok minden más! Egy ilyen dolgot nem könnyű felfogni ép ésszel.

- Nem tudtam! - Kezdtem most én üvöltözni. - Nem is sejtettem!

Loki lassan felém fordult, én pedig felnéztem rá. - Ki vagyok…?

- Csak sejtem- ült le mellém az isten.- De lehet, hogy jól gondolom.

-Ki?

- Volt egy lány, régen még a gyermek koromban. Talán ő volt az egyetlen, akivel valamiféle baráti kapcsolatot létesítettem. Sohasem űzött el magától, nem úgy mint a többiek.

- Én meg varázsoltam neki, mindent amit kért. Mindig nevetett a csínyeimen, még akkor is ha az Ő kárára voltak…

- Mi történt vele?

- Nem tudom, az egyik nap nem találtam, sőt, senki sem találta. De én tudtam, hogy Anyám tudja hova ment, ugyanakkor nekem nem mondja meg…

Itt rám nézett.

- Azt hiszem most már tudom, miért nem találtam…

Újra felnéztem rá, közben abbahagytam a sírást. Egy ilyen dolog már meg se lepett.

Csak egy bökkenő volt:

-Miért nem emlékszem rád?- Kérdeztem.

-Nem tudom…

Óvatosan közelebb csusszantam Lokihoz és a vállára hajtottam a fejem.

Páciensem kicsit megfeszült, de aztán tétován átölelt és az ölébe húzott.

Éreztem, leomlott az a láthatatlan fal közöttünk örökre…



3.fejezet

Épp a szokásos foglalkozás utáni ellenőrzésre mentem, csak most Loki is velem tartott. Már egy jó ideje alkalmaztak, és kezdtünk összeszokni. Ezt értsd úgy hogy már nem csak ültünk egymással szemben, hanem beszélgettünk. Bár páciensem még nem igazán volt hajlandó megnyílni nekem, jól haladtunk.

Beléptünk a szobába, ahol Tony és Bruce már várt engem. Loki szépen megállt a sarokban és onnan nézett.

- Rendben, a szokásos vérvétel lesz- szólt Dr.Banner, miközben előkészítette majd a karomba szúrta a tűt. Az ilyesmik gyorsan megvoltak, azonban most Péntek tovább futtatta a programot mint általában.

- Valami baj van Péntek? - Kérdezte Tony percenként a karórájára nézve. Nem egy türelmes típus.

- Ismeretlen eredetű anyagot találtam.

Mindhárman Lokira néztünk, de ő is a homlokát ráncolta. Nem játszotta meg magát.

Loki:

Nem értettem én sem, mi az ismeretlen anyag Stella vérében, hisz én nem csináltam semmit.

A program futott tovább, de most már sebesebben, míg végül meg nem született az eredmény. Stark néhány percig döbbenten állt, majd intett a kezével, hogy jöjjek közelebb. Közben mindenhonnan Péntek hangja hallatszott:

- Idegen világból származó testet találtam…

Stella:

Megijedtem, nem tudtam mi bajom lehet, és hogy gyógyítható-e. Annak ellenére, hogy Bruce megnyugtatott, nem éreztem jobban magam.

Aztán Tony rám nézett majd újra a papírra, majd megint rám. Végül a kezembe nyomott egy vérképet, amin a fajtámat átírta valami mássá:

Isten…



2.fejezet

A szoba kicsi volt, de barátságos. Napfény áramlott be bőven a hatalmas üvegablakoknak köszönhetően.

Mi egy kicsi asztalnál ültünk, egymással szemben. Loki nem nézett rám, lekötötte a panoráma.

Én viszont kitartóan kerestem a szemét. Nem sok sikerrel.

Ez nehezebb mint gondoltam, adtam fel a próbálkozást és a kezeimbe temettem az arcom.

Loki most felém nézett és gúnyos mosoly terült szét az arcán. A kis...

Dühösen felnéztem rá.

- Ezt még meddig fogjuk csinálni? - Kérrdeztem. Kezdtem ideges lenni pedig nem szabadott volna.

- Ezt én is szeretném tudni- kérdezett vissza Loki pimaszul. Komolyan mondom mindjárt felforr az agyvizem.

- Én csak segíteni akarok!

- Én meg nem kértem hogy ön segítsen, higgye el én sem vagyok boldog hogy ezt csináljuk...

Abban a pillanatban fel akartam pofozni, de tudtam hogy az állásomba kerülhet. 

Loki továbbra is engem bámult, és én is őt.

Hogy hogyan jutottunk el idáig az egy nagyon jó kérdés. Épp Tonyval beszéltem mikor megjött ez az istenfajzat. A drága bátyja, Thor, valahogy iderángatta hogy neki segítség kell.

Ahogy észre vettem Loki ezt nem teljesen így gondolja. De az állás miatt megigértem a Bosszúállóknak hogy mindent megpróbálok. Most rájöttem hogy ez nem lessz ilyen gyszerű.

Szóval ülünk egymással szemben és nézünk ki a fejünkből.

- Esetleg sétálunk eg ykicsit az udvarban? - Kérdezem Lokit. Lehet hogy ez beválik, és hajlandó lessz valami értelmeset mondani.

Mivel választ nem kaptam, dühösen kimentem a szobából.

Odakint Tony várt rám.

- Na, mi volt? - Kérdezte.

- Borzalom, az volt.

Stark nevetett.

- Számítottam rá!

Megálltam, és Tonyra néztem.

- Tudtad hogy ez lessz???!!!

- Persze, ezért hívtalak téged!- Ezt jó tudni. Számíthattam volna rá hogy napi szinten meglepetések fognak érni. 

- Aha, és most? - Kérdeztem.

- Orvosi ellenörzés.

- Miért?

- Nem tudhatjuk hogy Loki tude átkot szórni rád. Biztonsági intézkedés.

Szóval, ilyen egy napom Lokival, még egy jó ideig...

1.fejezet

A folyosó sötétjét csak a cellákból kijövő pici fénypászmák tarkították, egyébként nem volt valami világos Asgard legörzöttebb területe.

Épp vacsora osztás volt, és a katonák szorgosan osztották a fatálakra halmozott ételt.

- Egyél!- Löki át a tálcát az átlátszó fényfalon az egyik einherjar.

A bent lévő alak megfordul, végtelenül lassan, a sarkán egyensúlyozva. Kék szemeivel az ételre néz, majd kijelenti:

- Nem kell.

Az einherjar vállat von és elmegy. Loki is vállat von, és megfordul. Őt sem érdekli. Pillanatnyilag semmi sem érdekli.

Hogy Loki miért került vissza a börtönbe az a nép számára rejtély, csupán Thor tudja hogy az öccse bűne felségárulás. Miután Odint megtalálták, ugyanis Loki ügyesen eltette láb alól, a bajhozó istent letaszították a trónról. Asgard királya büntetést rótt ki fogadott fiára.

Az életfogytig tartó börtön természetes volt, de Mindenek atyja rátett még egy lapáttal, pedig a nyilvános korbácsolást tiltották Asgardban.

Szóval Loki egy cellában töltötte mindennapjait. Nem evett, alig ivott, és beszélni sem beszélt. Ha pár szónál többet mondott az már csodának számított.

De ma oka is volt a hallgatásnak, hisz Loki látogatót várt. És nem is kellett sokáig várnia…

Nyílt az ajtó, és súlyos léptek koppantak a durva börtön kövön. Thor érkezett, és az einherjarok tisztelettudóan fejet hajtottak neki.

De a szőke isten nem viszonozta a gesztust, egyenesen öccséhez sietett.

Loki megfordult, most gyorsabban, csak úgy szálltak a tincsei az arca körül.

- Üdvözöllek bátyám, mi járatban?- Kérdezte, és közben mosolyogni próbált, ez azonban nem igazán sikerült neki.

- Ötlettel jöttem hozzád öcsém- szólt Thor. - És ha beválik, szabad vagy.

- Mit talált ki a hatalmas Odin?- A mondat tele volt gúnnyal, és egy kis fájdalommal.

- Nem az apám találta ki. A Fémember ajánlotta. Azt mondta, hogy van egy embere aki jobbá tesz. Segít neked, és nekünk is, és nem kell többet fogolyként élned.

Loki pár másodpercig Thor szemébe nézett, majd újra megfordult és kijelentette: - Nem!

A szőke egy ideig maga elé meredt, aztán intett az ajtónálló katonáknak.

Az einherjarok berontottak a cellába.

Loki gyors idő alatt földre került…

E/1

Halottam ahogy elkezd pittyegni az ébresztő óra, de nem érdekelt. Rohadtul nem.

Átfordultam a másik oldalamra és befogtam a fülem. Mint feltörekvő pszichológus, az életemhez tartozott a koránkelés. Ma jön az a nehéz páciens…

Nagy nehezen feltápászkodtam és ki csoszogtam a fürdőszobába, hogy lezuhanyozzak és össze készüljek.

Egy gyors reggeli után kabátot vettem és lelifteztem az utcaszintre. Hideg őszi időjárás volt, nem sokan mászkáltak New Yorkban az utcákon. Viszont ez nekem kapóra jön, mert könnyebb taxit fogni.

Rögtön a ház előtt parkolt már egy jól ismert sárga autó. Intettem a sofőrnek és megmondtam az úti célunkat: - A Bosszúállók bázisához legyen szíves.

Az út gyors volt, így alig fél óráig tartózkodtam az autóban. Kifizettem az utat, aztán beléptem az ajtón. Az új Bosszúállók bázis a legmodernebb kütyükkel van felszerelve, tartozik hozzá egy hatalmas garázs, több kiképző terem, park és laborok. A biztonság kedvéért mini kórház is van az épület mellett.

Elsődleges feladatom Stark megkeresése, aki tájékoztat további feladataimról.

Egy dolgozótól eligazítást kértem, aki azt mondta a laborok egyikében keressem a célszemélyt.

Egy csomót lifteztem mire eljutottam a kívánt helyre, de akit kerestem, megtaláltam.

- Mr. Stark. - Köszöntöttem új munkaadómat, aki épp a páncélján javított valamit.

- Szevasz Stella! Remélem jól utaztál. Kérlek szólíts szimplán csak…

Stark épp befejezte volna a mondatot, de akkor nyílt az ajtó..



Hello, hello!

Itt van Loki!
Szia, ez egy Loki x mitológiai szerepló fic lessz, amit már lehet hogy követtél egy másik blogomon, a Worlds in the airen. Ha új vagy és most találkozol először ezzel a ficcel nem baj, csatlakozz hozzán!
Az előző részeket ide is feltöltöm, hogy képben legyetek.