A szoba kicsi volt, de barátságos. Napfény áramlott be bőven a hatalmas üvegablakoknak köszönhetően.
Mi egy kicsi asztalnál ültünk, egymással szemben. Loki nem nézett rám, lekötötte a panoráma.
Én viszont kitartóan kerestem a szemét. Nem sok sikerrel.
Ez nehezebb mint gondoltam, adtam fel a próbálkozást és a kezeimbe temettem az arcom.
Loki most felém nézett és gúnyos mosoly terült szét az arcán. A kis...
Dühösen felnéztem rá.
- Ezt még meddig fogjuk csinálni? - Kérrdeztem. Kezdtem ideges lenni pedig nem szabadott volna.
- Ezt én is szeretném tudni- kérdezett vissza Loki pimaszul. Komolyan mondom mindjárt felforr az agyvizem.
- Én csak segíteni akarok!
- Én meg nem kértem hogy ön segítsen, higgye el én sem vagyok boldog hogy ezt csináljuk...
Abban a pillanatban fel akartam pofozni, de tudtam hogy az állásomba kerülhet.
Loki továbbra is engem bámult, és én is őt.
Hogy hogyan jutottunk el idáig az egy nagyon jó kérdés. Épp Tonyval beszéltem mikor megjött ez az istenfajzat. A drága bátyja, Thor, valahogy iderángatta hogy neki segítség kell.
Ahogy észre vettem Loki ezt nem teljesen így gondolja. De az állás miatt megigértem a Bosszúállóknak hogy mindent megpróbálok. Most rájöttem hogy ez nem lessz ilyen gyszerű.
Szóval ülünk egymással szemben és nézünk ki a fejünkből.
- Esetleg sétálunk eg ykicsit az udvarban? - Kérdezem Lokit. Lehet hogy ez beválik, és hajlandó lessz valami értelmeset mondani.
Mivel választ nem kaptam, dühösen kimentem a szobából.
Odakint Tony várt rám.
- Na, mi volt? - Kérdezte.
- Borzalom, az volt.
Stark nevetett.
- Számítottam rá!
Megálltam, és Tonyra néztem.
- Tudtad hogy ez lessz???!!!
- Persze, ezért hívtalak téged!- Ezt jó tudni. Számíthattam volna rá hogy napi szinten meglepetések fognak érni.
- Aha, és most? - Kérdeztem.
- Orvosi ellenörzés.
- Miért?
- Nem tudhatjuk hogy Loki tude átkot szórni rád. Biztonsági intézkedés.
Szóval, ilyen egy napom Lokival, még egy jó ideig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése